Megosztom veletek a mi csodabogarunk mesébe illő történetét. Így, 2.5 év távlatából már könnyebb beszélni róla.

Terhességem 27. hetéig minden szépen zajlott. Egy nap azonban borzasztó, bordaív alatti, görcsös fájdalom jelentkezett. Teljes 24 órán át tartott, majd abbamaradt, és pár nap után ismét éreztem. Ekkor mentem el dokihoz, ahol mindent rendben találtak. A vérnyomásom 140/95 volt, amire azt a tanácsot kaptam, hogy kísérjem figyelemmel, illetve kaptam gyomorsav-tablettát.

2-3 nap múlva megint nagyon rosszul lettem, ekkor már hánytam is, gyenge voltam, nem tudtam aludni a fájdalomtól. Kórházba kerültem. 29+1 napos voltam akkor. Még aznap mindenfélé vizsgálatot elvégeztek rajtam. Az eredményeim, vérképem, máj- és epe funkciók rosszak lettek. Estére felment a vérnyomásom 200/100-ra. Azonnal kaptam a nyelvem alá gyógyszert, és tüdőerősítőt, majd mentővel az újvidéki kórházba szállítottak. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mi történik, mi lesz velünk. Amikor odaértünk, azonnal készítettek császárra.

Minden kaotikus volt. Mentettek bennünket. Mindkettőnket. Nagyon féltem, nem tudtam, mi lesz velünk. A baba kicsi, mindössze 770 gramm, és éppen csak átléptem a hatodik hónapot.

Diagnózis: terhességi toxaemia (mérgezés). Amikor felébredtem, úrrá lett rajtam a pánik, fájdalom, aggódás. Kicsi fiam az intenzíven volt. Az első 24-48 óra kritikus. Én pedig tehetetlenül ott feküdtem, a műtét után mozdulatlanul, azt sem tudtam, hol vagyok.

Ahogy múltak az órák, a napok, a mi Hősünk, Olivér, elkezdett egyedül lélegezni, enni. A helyzethez képest jól volt, de tudtuk, hosszú folyamat áll előtte: erősödnie kell.

5 nap után én hazajöttem, egyedül, teljesen kétségbeesve, mert nem tudtam, hogyan tovább. Minden nap hívtuk az orvost: ha nem mondtak semmit, az volt a jó. Ha egy gramm növekedést produkált egy nap alatt, akkor egyet, de haladtunk!

3 hét után elmehettem a kórház anyaszállójára és vele lehettem, az én kicsi, erős korababámmal. Szépen gyarapodott, és amikor elérte a 2 kilogrammos súlyt, hazahozhattuk. 69 napot voltunk kórházban.

Ekkor kezdődött még csak a neheze! Heti rendszerességgel ellenőrzések, vizsgálatok, utazgatások Újvidékre.

De mára már túl vagyunk mindenen. Olivér EGÉSZSÉGES rosszcsont, aki bölcsibe jár. (Ezt a történetet is azért tudtam leírni, mert éppen most is ovizik. 😊)

Aki az út elején jár, nagy erőt és kitartást kívánok, minden rendben lesz! Ők a Hőseink, akik erősebbek nálunk!

Olivér 770 grammal és 33 centivel született. Ma pedig, 2,5 évesen, 86 cm és 12 kg. Olivér, a mi Hősünk!