Kedves szülők, leendő szülők!

A mi szoptatàsi törtènetünket szeretnèm veletek megosztani. Motivàciòs szàndèkkal, de nem feltètlenül csupa pozitìv èlmènnyel. A szoptatàs csodàlatos! Ugye, ezt màr mindenki hallotta, olvasta valahol. Sajnos előfordul, hogy cseppet sem az, sőt, hatalmas fàjdalommal jàr. Ezekről nem nagyon ìr a szakirodalom, nem dicsekszik vele senki.

Kicsit több, mint 5 ève, 2015 màjusàban, teljes lett az èletünk, mert hosszù vàrakozàs utàn, megszületett első gyermekünk, pici fiunk, Bence. A terhessègem zökkenőmentes volt, imàdtam minden percèt. A vège kicsit hùzòs lett, tùlhordtam, majd sürgőssègi csàszárral született meg. Èletem legszebb pillanata volt, amikor karomban tarthattam.

A szopizàs is szèpen indult, rögtön bekapta a cicit, igaz, a tejem lassan indult be, már itthon. A szobatàrsaim kèszìtettek előzőleg, hogy a ciciket kenjem màr előre, mert fàjni fog. Mivel tùlhordtam Benit, befektetett az orvosom, ők pedig màr mindannyian tùl voltak a szülèsen. Szòval, tőlük hallottam először, hogy bizony a szoptatàs nem mindig ròzsaszìn habos-babos èlmèny. Sajnos sebes lettem, vèrzett mindkèt bimbòm. Amit csak ajànlottak, mindent kipròbàltam, de hiàba. Sìrva szoptattam. Anyum itt volt, azt tanàcsolta, ha màr birok, ülve szoptassak, segìt helyesen cicire tenni a fiam. Sikerült is, utàna màsfèl èvig szopizott Bence, gond nèlkül.

Nègy ès fèl èvvel kèsőbb, kiderült, èrkezik a hugi. Nagyon örültünk neki. A szoptatàsra màr tudatosan kèszültem, mert gondoltam, hogy nem lesz könnyű menet. Programozott csàszàrom volt, ìgy tudtam, mi vàr ràm. A szülès màsodik napjàn be is indult a tejci, amin meg is lepődtem, mert fiunknàl, 5 éve, nehezebben lövellt be. Lilla is szèpen bekapta a cicit, kèrdezgettem is a nővèreket, hogy szerintük helyesen szopizik-e, mert fàj. A vàlasz mindig az volt: igen. Kenceficèket nem is vittem a kòrhàzba, hisz emlèkeztem, nem segített egyik sem, azt mondtàk, hagyjak kis anyatejet ràszàradni. Ìgy is tettem, de a mellem egyre rosszabb lett, csupa seb volt. Mire hazaèrtünk, fèrjemmel megvetettem mindent, amit a nővèrkèk, a szoptatàsi tanàcsadò ajànlottak, megnèztem minden videòt, elolvastam minden cikket, amit csak talàltam a szoptatàsròl, de nem javult a helyzet. Lilla nagyon mohòn szìvta, ès sajnos nem jòl kapta be a bimbòmat. Anyum nem jöhetett a karantèn miatt, ìgy nem tudott segìteni helyesen mellre tenni a babàt. Az elmèleti rèsze megvolt, mondogattam is, hogy lassan diplomàlhatnèk szoptatàsbòl, de sajnos a gyakorlati rèsze nem ment. Màsodik gyerek. Ezt ugye jòmagam is tudom, viszont az orvosok, a nővèrek is ezt mondogattàk: màsodik baba, ùgyis tudom, mit kell tenni. Hàt nem tudtam. A sebek nem mùltak, a melleimen fèl centis lyuk tàtongott, a kislànyom vèresett bukott, a szèklete fekete volt, annyi vèrt nyelt.

Sìrtam èn, sìrt a gyerek, sìrt a csalàd, hogy nem tudnak segìteni. Kihìvtuk a vèdőnőt, mert a vìrus miatt nem jöhetett senki, nem mehettünk sehovà. Elàjult: azt mondta, ilyet mèg nem làtott pàlyafutàsa soràn. Vères genny folyt mindkèt mellemből. Nem szoptathattam. Tàpszert ìrt ki Lillànak. Kicsit megkönnyebbültem, ùgy èreztem, vège lesz a mizèriànknak, kicsit helyre jövök, ès folytatjuk a szoptatàst. Màsnap a nőgyògyàszom is kijött, ő is azt mondta, ilyen sebes mellekkel nem szoptathatok legalàbb 3 hètig. Antibiotikum, gyògyszerek, kötès a mellre, ès persze fejès 2-3 òrànkèt, hogy be ne gyulladjon jobban, lletve, hogy el ne apadjon a tej.

A fizikai fàjdalom semi sem volt ahhoz a lelki fàjdalomhoz kèpest, amit akkor èreztem, amikor nem szoptathattam a kislànyunkat. Kèt hetes volt, ùgy èreztem, megfosztom őt valamitől. Fàradt voltam, kimerült. Tàpot keverni, etetni, fejni, kiönteni: egy ördögi kör volt, azt hittem, soha nem lesz vège. Hìvogattam a dokim, a vèdőnőm, akit csak tudtam, hogy meddig kell vàrnom, hogy ùjra szoptathassak. Nem vàrtam meg a hàrom hetet, bimbòvèdővel lassan ùjra pròbàlkoztunk. Nagyon fàjt, ìgy is sebes lettem rögtön.

Mintha mèg nem lett volna elèg bajom, valami megcsìpte a jobb mellem. Bedagadt, elfertőződött, sebèszhez kerültem, de szerencsère nem kellett felnyitni.

A lètező összes krèmet, anyatejet, mindent kipròbàltam, semmi nem segìtett, mìg meg nem tanultunk helyesen szopizni. Igen, mindketten. Hiàba màsodik baba, hiàba volt gyakorlatom.

Ma 4 hònapos, se bimbòvèdő, se fejès, igèny szerint szoptatott a "pici" babàm, aki màr 74-es ruhàkat hord (6-9 hònaposra valòt). Vidàm, mosòlygòs, kiegyensùlyozott kislàny, aki imàd szopizni. A fejèst, ùgy èrzem, hanyagolom, ha csak nem muszàj, nem is szeretnèk többet.

Nagyon rögös utat jàrtunk be, de megèrte, mostmàr ki merem jelenteni. Kitartàst akik előtte àllnak! Sikerülni fog!