A mi kis történetünk elég hosszú és tartalmas.

Màrk fiam születése után 2,5 évvel érkezett volna hugi, akit annyira vàrtunk mindannyian, de valamiért az égiek úgy döntöttek, hogy nem kapjuk meg őt. Elvesztése, hiànya a mai napig fájó pont az életünkben 🖤

9 hónappal Hanna után pozitív lett a tesztem. Nagyon örültünk neki, de akkor még nem sejtettük, hogy nem egy, hanem két pici élet növekszik bennem. Gyorsan kiderült, hogy ketten vannak. Abban a pillanatban nem is tudtam, hogy örüljek vagy sírjak. Elmondtam a férjemnek, aki nem akarta elhinni, hogy ez igaz. Ők is ikrek a testvérével, ezért ő nem szerette volna, hogy ikreink legyenek, nekem pedig már Màrk előtt is titkos vàgyam volt. Megkaptam. Igaz, nem akkor, amikor gondoltam, de nagyon jól van ez így.

Terhességem gondtalan volt. Újvidékre is jàrtam egy nagyon jó professzorhoz, aki mindig megnyugtatott, hogy rendben vannak a babák, és elmondta, hogy ők is fiúk.

Nagyon hàlás vagyok a zentai doktornőnek és az újvidékinek is, mert azután, ami velünk történt, nem volt könnyű bevállalni, és ők meg tudtak nyugtatni, de igazából éreztem is, hogy ők rendben vannak.

38 hétre születtek csàszàrmetszéssel. 2015.04.22-én Radócki Martin 2886 grammal és 47 centivel, és Radócki Àdàm 2789 grammal és 45 centivel. A mai napig emlékszem rájuk, milyen picik voltak, amikor odahoztàk őket. Akkor még el sem tudtam képzelni, milyen lesz velük az élet.

Hát, nem volt könnyű az első 2-3 év. Mostmár 5 évesek múltak, sokkal könnyebb. 20 hónapos korukig szopiztak, tàpszert nem kaptak egyáltalán. Esténként mindig együtt szoptattam őket. Az elejében csak etettem, pelenkàztam, öltöztettem őket: ebből àllt a napunk. Kétpetéjűek, nem hasonlítanak egymásra semmiben. Egyikük nyugodtabb, másikuk elevenebb. Amíg kicsik voltak, nem ragaszkodtak egymàshoz, mostmàr igen: nem làtnak egymàs nélkül.

Ők a mi kis csodàink akikért érdemes élni. Mellettük sosem unatkozunk. Ikrekkel az élet nem könnyű, de csodálatos.