Sokáig hittük azt, hogy érzelmek és emlékek nélkül jövünk a világra és a születésünk előtti 9 hónapnak nincs hatása a személyiségünk és a lelki életünk alakulására. A modern kutatásoknak köszönhetően azonban mára már kiderült, hogy az anyaméhben nagyon korán érzékelünk és reagálunk is a minket érő hatásokra. Sőt, születés után sem felejtjük el ezeket a testi élményeket, amiket az érzékszerveink - főként a hallás, ízlelés, szaglás - és az anya érzései, viselkedése útján szereztünk.

Mit érez a magzat?

A 16. héttől érzékeljük a hangokat. Eleinte az anya szervezetének hangjait - szívverését, emésztőrendszerének hangjait, a surranó vérének moraját, a légzését - majd fokozatosan egyre inkább érzékeljük a külvilágból érkező hangokat is: a lépteit, a mozgását kísérő hangokat, ajtócsapódást, zenét stb.

Legtöbbet és legközelebbről az anya hangját halljuk, aminek érzékeljük a hanglejtését, ritmusát és dallamát. A beszédéből azt is érzékeljük, ha dühös, szomorú vagy éppen vidám és boldog. Nemcsak a hangja van ránk hatással, hanem a viselkedése, hangulatai, érzései is.

Ennek bizonyítéka az a kutatás, amiben kimutatták, hogy ha az anya stresszel, a baba szervezete is ugyanazt a stresszállapotot mutatja, de nemcsak a negatív érzelmeket éli át a baba, hanem mindenfajta más érzelmet is, amit az anya.

Az anya gondolatai

Egy kutatásban, francia fiziológusnő fedezte fel, hogy, ha az anya a belső hangján beszél a babájához, akkor arra a magzat szívfrekvencia-változással reagál. Ami még meglepőbb, hogy, ha az anya csak gondol a babára, tehát nem beszél hozzá, csak gondol rá, a baba akkor is ugyanígy reagál.

Tehát magára a gondolatra reagál, és úgy tűnik, hogy előnyben részesíti más gondolatokkal szemben, ugyanis azt is megfigyelték, hogy, ha a kismama valamilyen semleges dologra gondol, arra egyáltalán nem mutat semmiféle reakciót a baba.

Mire emlékszik a magzat?

Mindenre, ami vele történt a fogantatás körüli események óta. Felvetődhet a kérdés, hogy hogyan, amikor az agy ekkor még nem tart olyan fejlettségi fokon, hogy emlékeket tároljon?

Magzatkori emlékeink teljesen más típusú emlékek, mint amiket később felnőttként emléknek nevezünk. Ezekhez nem kell kifejlett aggyal rendelkeznünk, ugyanis ezeket az érzékelés, észlelés révén szerezzük, és minden, amit ebben a korai időszakban megtapasztalunk, testi emlékeket hagy bennünk, amik később elsődlegesen a tudattalan reakcióinkat irányítják.

A sejtemlékezet őrzi a születés előtti benyomásokat.

Fodor Nándor, pszichoanalitikus szerint ez a szervezeti emlékezet - ő így hívja - tudatunk mélyebb rétege, feltételezi, hogy a tudattalan igazi alapja. Az embrionális időből megmarad, mely egész életünkön át aktív, és folyamatosan determinálja a cselekedeteinket. Tehát a kismama érzelmei, lelki reakciói hozzáadódnak azokhoz a benyomásokhoz, amiket a magzat érzékel, és ezek alapján kialakul benne egy tudatalatti kép önmagáról és méhen belüli környezetéről, valamint arról, hogy hová fog megérkezni a születése után.