A petesejthez kilátástalannak tűnő út vezet. A hímivarsejteknek nehéz akadályokon kell átjutniuk ahhoz, hogy célba érjenek, ami ráadásul számos kiszámíthatatlan, veszélyes és halálos csapdát rejt.

A petevezetékbe jutva, amikor már közel a cél, a hullámzó csillószőrök a hímivarsejtek haladási irányával pont ellentétesen mozognak, amikben nagyon könnyű elakadni. A petesejtet előre hajtó izomösszehúzódások pedig szinte visszafelé sodorják őket. Ennek ellenére kitartanak, és nem adják fel a harcot. A petesejthez egyre közelebb érve a feji részen olyan kémiai változás megy végbe, ami miatt sokkal mozgékonyabbá válnak, így gyorsabban tudnak előre haladni, mint eddig.

Körülbelül 500-an találkoznak végül a petesejttel. A feladatuk, az őt körülvevő sejtfelhő lebontása.

Tévedés az, hogy a leggyorsabb és a legerősebb hímivarsejt termékenyíti meg a petesejtet. Nem, hanem azt az egyet fogadja magába, amelyiknek a fején lévő proteinlánc pontosan egyezik a petesejtet körülvevő hártya felületén lévő proteinlánccal. Amikor a megfelelő megérkezik, elindul egy olyan enzimreakció, ami által a petesejt megnyílik és magába fogadja a kiválasztottat. Tehát azt fogja befogadni, aki számára a legmegfelelőbb. Ahogy a kiválasztott bejut, abban a pillanatban a petesejt lezár, megváltoztatja az elektromos töltését és nem enged be több versenyzőt. A kint rekedtek pedig még napokig körülötte lebegnek.